Ahogy megígértem, ebben a bejegyzésben azon véleményemet szeretném alátámasztani, mi szerint a legötletesebb és legszebb ruhákat, Magyarország sok esetben eldugott kis butikjaiban lehet csak beszerezni. Bármennyire is legyen a külföldi divat csábító, bármennyire is örüljünk neki, hogy végre nálunk is megnyíltak azok az üzletek, amik külföldön már standardnak számítanak, egy valamit nem szabad elfelejtenünk:
A standard "tömeg" üzletek tömeg divatot kínálnak.
Na már most: mi magyar nők világszerte híresek vagyunk a szépségünkről, egyediségünkről, nőiességünkről (és még sorolhatnám :-D ) Elég csak a határ közeli országokba látogatni, azonnal egzotikumként tekintenek ránk. A háború, majd később főleg a szocializmus idején leleményesen a semmiből is divatot csináltunk, a semmivel is daueroltunk, festettünk, varrtunk. Kreativitásunk, találékonyságunk külön dimenziókba emelkedett. Ezt a szükségben szerzett tudást nagyanyáink és anyáink tovább adják nekünk. Egy fajta plusz tudás, amivel a "gazdag" nyugat asszonyai soha nem rendelkeztek és soha nem is fognak. Ha az ember külföldön jár (kivéve Amerika, Ázsia, Párizs és London) mindenhol inkább a szürke, uniformis jellegű divatot fogja látni. Az elvárásoknak megfelelő kosztümöket, frizurákat, ékszereket, cipőket. Azokra a nőkre és férfiakra pedig, akik esetleg saját egyéniségüknek megfelelően öltöznek és ezekben a kreációkban ki is merészkednek az utcára, sok esetben ujjal mutogatnak, nyilvánosan kinevetik, miközben rosszallóan csóválják a fejüket és sértő megjegyzéseket "pusmognak" párjuk fülébe, hogy nem csak az érintett, de az egész utca hallja. Ezt ugyan megszokni nem lehet, de azt viszont igen, amikor a szembe jövő pár férfi tagja elismerően meregeti a szemét, míg a pár hölgy tagja zöldül a méregtől. Mert az ember fia legkésőbb ilyenkor tudja, hogy érdemes kilépni az uniformis divatból és mutatni végre valami mást, valami izgatót. Ez az, ami a magyar nőknél automatikusan működik, a legtöbb külföldi nő viszont egy életen át nem jön rá a titokra...
Liebe Leute, diesmal nur ein ungarisch-sprachiger Interview über die Mode und Status der Frauen in Ungarn. Nachdem der Text sehr komplex und lang ist, werde ich es nicht übersetzten. Sorry...Der nächste Beitrag wird aber wieder wie gewohnt, zweisprachig :-)
